Agymenés, Motiváció
Üzenet 8 pontban a városlakó természetkedvelőnek
Múlt hónapban elhatároztam, hogy az épp induló erdélyi családi út alatt végére járok a természetimádatommal kapcsolatos kételyeknek. Adott lesz az érintetlen természet, az imádott hegyeim, szikláim, zöld mezők és kristálytiszta patakok.
És mindemellett adott lesz az amúgy zavaros lelkiállapot, amiben az utóbbi időben létezem – a természettel kapcsolatos kérdések csak újak mellettük -, adott a gondokkal teli fej, és a régóta vágyott megbékélés igénye is. És meglátom, mit látok, mit érzek, mire jutok, és mi lesz más.
Furcsa dolgokat tapasztaltam, és véletlenül sem azt, amire számítottam.
Előzmény cikk: Zöldimádás panelpatkány módra
Csak ültem Torockó határában a Székelykő alatti lejtős mezőn, és éreztem a tökéletes békét magam körül.
Csak körülöttem, és nem magamban. Az elemző agyféltekém együtt dolgozott a fejem befogadó és csodálkozó másik felével, és ezekre jutottam: következzék 8 felfedezés és tanács, mely hozzám hasonló, városban élő természetszeretőknek szól.
1. Ha a fejedben zavar van, lehetsz bárhol a világon, zavar lesz benne. Nem fog jobban megnyugtatni a természet a hegyekben, mint ha a város közepén ülnél egy parkban. “Csak égboltot vált és nem lelket, aki áthajózik a tengeren.” /Terentius/
2. Viszont a természet békéje, ami körülvesz, nagyon nagy segítséget ad abban, hogy ezt a zavart kicsit rendbe szedd. Hogy elindulj az úton a megoldások felé. Ezért érdemes keresni mindenhol azokat a tereket, helyeket, ahol közvetlenül érintkezhetsz a földdel, a zölddel. Akár egy tenyérnyi kis parkban is. Ugyanis a méret nem számít, csak a jelenlét: a tiéd és a természeté együtt, egy helyen.
3. Épp ezért ne hidd, hogy a világ végéig kell menned azért, hogy a belső békédet megtaláld. A tájak, más vidékek békéje nem tud beléd mászni, csak ha nyitott vagy a befogadására. Viszont ha nyitott vagy, megtalál ott is, ahol éppen vagy. Magadon kell dolgozni, és nem a körülményeken.
4. Ha városlakóként közel akarsz kerülni a természethez, akkor járj nyitott szemmel. Ne bánkódj, ha nincs lehetőséged utazni, de ne nyugodj bele, hogy zöldellés nélkül kell létezned. Ez ugyanis nem igaz. Keress minden apró részletet, amiben megtalálod a természet erejét. Erőt fog adni a legnagyobb betondzsungel közepén is, kicsiként is ugyanannyit, mint ha a Kárpátok sziklái alatt állnál.
5. Vagy még többet is. Nincs nagyobb példakép a természetellenes sorokba kényszerített dísznövénynél, ami mégis csak azzal van a legjobban elfoglalva, hogy magát minél tökéletesebbre növessze, és kihozza a legjobbat a körülményekből, ahelyett, hogy keseregne a sorsa felett. Vagy nézd a betonfal repedésén kibújó hajtásokat, amik lehetetlenül kevés talajból (ami akár a város szemetéből gyűlt össze) virágokat növesztenek. A mezőn könnyű virágot hozni, de a betonfalon? A kiépített medrű, megközelíthetetlen partú folyóról, ami mégis fenséges, vagy a város zaját egészsége árán is túlkiabáló madárról nem is szólva.
6. Vegyél tehát példát arról, ahogyan a természet mindig csak a feladatára koncentrál, legyen bárhol. Egészséges önzéssel építi magát, de ellenszolgáltatás nélkül ad, segít és tanít a létezésével, szelíd határozottságával, szigorú szabályosságaival és utánozhatatlan eleganciájával.
7. Hogy ne fáradj el te sem, merj új helyeket felfedezni, és merd újra felfedezni a régieket! Nézd meg, mi van a munkahelyeden eggyel túli utcában! Menj ki néha a város szélére csak úgy! Keresd meg a legmagasabb, legszélsőbb pontokat, és nézz vissza a városra, ahol élsz! Vedd észre, ahogy az egész település, a maga sokszor szmogos-koszos, akár életidegen mivoltában is egy ugyanolyan élő, lüktető rendszer, mint a természet maga, a természettel körülvéve. Ugyanis a város széle után mindig a zöld jön… mindig.
8. Végül pedig azt is vedd észre, hogy akár akarod, akár nem, része vagy ennek a lüktető rendszernek. A természet része vagy, a város része vagy, az életed része vagy. Nem vonhatod ki magad belőle, de megtanulhatsz együtt létezni vele. Sőt, mit több, élvezni is fogod!
Előzmény cikk: Zöldimádás panelpatkány módra